1xbolt.blogspot.com - Kalota Béla "Eltűntek" című fotósorozata kis boltok, üzletek portál-portrékörképén rögzíti a város átalakuló arculatát, a rendszerváltás előtti kiskereskedelmi üzletláncok lassan változó, több nemzedék vizuális kultúráját meghatározó tipográfiáját, logóit, színeit, ahogy még töredékesen jelenünk részei, s ideig-óráig megtűrve egyszerivé esetlegesednek. Ebben a blogban közreadjuk és bővítjük a gyűjteményt, keressük és rendszerezzük a fennmaradt apró boltokat, mielőtt egy közeli üzletközpont és a változó fogyasztói igények között létjogosultságukat vesztik, s profilt, arculatot váltanak. ELTE BTK IKI KT & iNapló / 2010-

2010. december 6., hétfő

Divatáru


 A 19. században már pezsgő üzleti élet volt Pest-Budán, melynek központja a belváros volt. A Váci utca és környéke üzletekkel népesült be. A divatszakma ekkor kezdte kibontakozását hazánkban. A népies viseletet egységes európai divat kezdte felváltatni, melyet főleg Párizs diktált. Nőknek szóló divatlapok tudósítottak a külföldi öltözködésről és üzletekről. A gyáripar fejlődésével olcsóbbakká váltak a ruhákhoz szükséges anyagok. Egyre jobban háttérbe szorultak a saját készítésű darabok és előtérbe kerültek a divatszalonok által készített kész termékek. A hosszú időn keresztül virágzó pesti divatcikk forgalmazást derékba törte az első világháború kirobbanása. A nyersanyag előállítás akadozott, majd teljesen leállt. Az embereknek se kedvük, se pénzük nem volt a vásárláshoz. A legtöbb nagynevű üzlet csökkentett forgalommal várta a háború végét. Ám a háború után sem jött el a kívánt fellendülés. Egyrészt az országhatárok áthelyezésével a belső piac jelentős része eltűnt, másrészt a gazdasági válság hatásai is elérték a budapesti kereskedővilágot.


A divatvilág kibontakozása a fővárosban
Wikipedia- Alter Antal
A pesti divat első híres üzlete az 1850-es években alapított Alter Antal divatcsarnoka volt. Itt hazai és külföldi anyagokkal egyaránt kereskedtek és Magyarországon először ők árusítottak előre elkészített, konfekcionált női ruhákat. A nappali, utcai és estélyi ruhák mellett a kínálat férfi ruhákkal bővült, majd a csomagküldő kereskedelemmel még szélesebb vevőkört értek el. Nem csak a magyar előkelő réteg vásárolt itt, Erzsébet királynétól és Albrecht porosz hercegtől is érkeztek megrendelések. 1878-tól új vezetők kerültek az üzlet élére, akik készruhák eladására specializálódtak. A műhelyben száznál több szabász, varrónő és kalapos lány dolgozott, a boltban pedig próbakisasszonyokat alkalmaztak. A modelleket Párizsból rendeltek és az igények szerint több féleképpen is elkészítették.  A századforduló után a konkurencia megerősödött, vevők az olcsóbb árukat keresték. Így 1908-ban bezárták a divatcsarnokot.
Axioart
A speciális igényeket kielégítésére Mössmer József 1852-ben nyitotta meg a Menyasszonyhoz címzett kelengyeboltját. Bőséges árukészlet állt rendelkezésre mindazokból a termékekből, amikre a friss házasoknak szükségük lehetett. A kis üzlet hamar népszerű lett, így esedékessé vált megnagyobbítása. Mössmer a nagyobb reklám érdekében művészi cégtáblát rendelt Barabás Miklóstól. Az egyre sikeresebb főüzlet mellett három fióküzletet hoztak létre. A vállalkozás fennállásának 50 éves jubileumát nagy sajtóérdeklődés övezte. (Ekkor szokás volt, a nagyobb évfordulókat megért cégeket megünnepelni, tulajdonosaikat kitüntetni.) 1867 után egyre inkább fehérneműk árusításával kezdtek foglalkozni. 1880 után megkezdődött a Mössmer áruk exportja: vászonból és pamutból készült ágy- és asztalneműket, menyasszonyi kelengyéket szállítottak a Monarchia tartományaiba, Németországba majd a századforduló után Amerikába is. Mint sok más esetben a virágzásnak a világháború vetett végett.


Magyar Divatcsarnok
           A 20. század egyik kiemelkedő sikere a Magyar Divatcsarnok volt. A Rákóczi út 74 szám alatt 1914-ben kezdett építkezéshez Rosenberg Mark kereskedő fogott hozzá, de fiai fejezték be.  Az áruházat 1825-ben jegyezték be Magyra Divatcsarnok néven, 1828-ban pedig már az épület bővítésére volt szükség. A szokatlanul nagy forgalom a szolid árak mellett a Keleti pályaudvar közelségének és a jól megválasztott üzleti stratégiának volt köszönhető. A vásárlókhoz rendszeresen eljuttatott árjegyzékek két fő mottója: „Magyart a magyarnak a Magyar Divatcsarnokból” és a „Mindent egy helyen” volt. Tüdős Klára jelmez és divattervező munkája nagyban hozzájárult a Magyar Divatcsarnok sikeréhez. Ő tervezte az itt árult magyaros ruhák többségét (köztük a híres „Parádés” modellt). Színes és fekete-fehér képes levelezőlapokon reklámozták a különböző magyaros darabokat. Egyes ruhacsaládokat önálló márkanévvel láttak el és rímes sorokkal ajánlották őket. Az áruház egészen az 1948-as államosításig virágzott.


Helyzet a 20. század második felében

           A második világháború után beálló rendszer nem nagyon kedvezett a szabad kereskedelemnek, így a divatáru kereskedés sem virágzott. Általában tucat számra gyártott hazai, vagy a Szovjetunióból importált termékeket lehetett kapni. A szocialista divat kirakatként szolgált a világ felé, éppúgy, mint honfitársaink számára. Eszközként használta a politikai vezetés arra, hogy elhitesse, népgazdaságunk jól működik, fittyet hányva a panaszkönyvek bejegyzéseinek és a kóros áruhiányról beszámoló belkereskedelmi jelentéseknek. Általános jelenséggé vált a ruhacsempészet. A csempésző magyar állampolgárok elszántsága és találékonysága nem ismert határt. A ruhás fekete piac virágzott, mert a lakosság nagy része anyagi képességeit jóval meghaladó mértékben volt hajlandó ruházkodásra költeni. A lakossági igények kielégítésre Állami Áruházakat hoztak létre, ahol konfekcionált darabokat lehetett vásárolni. Ezek a modellek általában rossz minőségű anyagokból készültek, rossz méretezéssel. A fővárosi igényesebb vásárlók körében a Ruházati Bolt Vállalat üzletei, a Csillag, a Verseny, az Úttörő és Corvin Áruházak, valamint a Divatcsarnok volt népszerű

Lehetőségek

            Az 1960-as évektől lassan, de folyamatosan nőtt a magánszektor részesedése a ruhaiparban. 1965-ben még csak 565-en rendelkeztek ruházati magánkereskedelmi engedéllyel, azonban 1983-ra ez a szám meg négyszereződött. A ’80-as évek közepére a divatcikkek kiskereskedelmének egynegyede már a magánszektorban zajlott. Az egyre jobban szaporodó butikok az aktuális divat követését tették lehetővé a nép számára. Persze, ezt csak azok vehették igénybe, akiknek módjukban állt az áruházak áránál nagyobb összeget kifizetni egy-egy ruhadarabért. Mivel a butikosok gyorsabban alkalmazkodtak az új trendekhez, mint az állami cégek, így ők aratták le az ezekből származó sikereket.
Retronom
Ezért is volt olyan nagy sikere az 1980-ban létrehozott S Modellnek, mely a Skála Coop Rt. leányvállalata volt. Az üzlethálózat első boltjának megnyitását hatalmas érdeklődés kísérte. A divatos holmikat kereső vásárlókat 17 „S” modell üzlet várta, melyek mai szemmel nézve igen kicsik voltak. A legnagyobb helyiség is csak 200 négyzetméteren üzemelt, a legkisebb pedig 30 négyzetméteren. A cég népszerűsítése céljából több reklámfilmet is készítettek (SOS, Kivételes)  A rendszerváltás és az ezzel járó kereskedelmi és vásárlói szokások változása vetett véget a cég népszerűségének. A vállalatnak új profilt kellett keresnie, így lett a Marks & Spencer kizárólagos hazai franchise-partnere. Az „S” Modell feliratú butikok folyamatos bezárásával egy időben nyitottak meg a Mark & Spancer üzletek a nagyobb bevásárló központokban.



 
Új fogyasztói szokások

Az 1990-es évektől kezdve a fogyasztók egyre inkább márkaorientáltak lettek, és a márka nélküli termékeket kínáló üzletek bevétele erőteljesen csökkent. Az egyre nehezebb parkolás és a nagy bevásárlóközpontok megnyitása egyaránt távol tartotta a belvárostól a vásárlóközönséget. Napjaink magyar divatkereskedelmére a külföldi nagy márkák árusítása jellemző. Minden plázában ugyanazokkal a ruhaüzletekkel találja magát szembe az ember.
Mashkultre        
 A belvárosi kis butikok többsége eltűnt. Helyükre nem túl jó minőségű kínai árut kínáló boltok telepedtek. Bár napjainkra ezeket is kezdik kiszorítani a gombamód szaporodó second hand üzletek. Ennek oka, hogy olcsóbban jobb minőségű ruhákat lehet találni a használtruha boltokban. Érdekes jelenség, hogy a turkálók között is eltérő profilú boltok jöttek létre. Vannak a szegényebbek és idősek kiszolgálására szakosodott üzletek, ahol kissé divatja múlt ruhákat lehet szerezni nagyon olcsón. A középkategóriának számító általában angol darabokat áruló üzletekben igyekeznek napjaink divatját követni, hogy a fiatalabb generáció is szívesen vásároljon itt. És léteznek kifejezetten drága turkálók, ahova a vásárló nem azért tér be, hogy mérsékeltebb áron jusson hozzá egy-egy modellhez. Ezek a boltok általában egy stílust követnek (például a retrót) és kifejezetten magas áron kínálják termékeiket.



Források:
  • Szilágyi István, Régi boltok krónikája, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986
  • S. Nagy Anikó, Kereskedő világ: Személyek a magyar kereskedelem történetéből, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2007
  • http://szocialistadivat.hu
  • http://www.azuzlettars.hu/modellerteku_szabásminta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése