Csoki bolt

Kávézó, Csokoládézó - csokoládék, desszertek, finomságok

XI. kerület, Karinthy Frigyes út 18.
Képet készítette: Juhász Éva

Cukrászdák

Őseink a növények gyökereinek rágcsálása, az édes bogyók és a vadon termő gyümölcsök fogyasztása közben kedvelték meg az édes ízeket. Minden bizonnyal a méhek mézét is felhasználták ételeik ízesítésére az ókori kultúrákban. (Legalábbis a régi krónikák szerint.) Emléktöredékek szerint az ókorban mézből keménycukorkát is készítettek, a görögöknél nagy népszerűségnek örvendtek a mézből készült bonbonok és sütemények.

A Bibliában is olvashatunk „Tejjel-mézzel folyó Kánaán”-ról, amelyből arra következtethetünk, hogy a méz a gazdagság egyik jelképe volt.
A mézen kívül az emberiség egy része ismerte a cukornádat és kezdetleges cukorkát készített belőle már az ókorban is.
Az ókori Rómában az édességkészítő rabszolgák voltak a legnagyobb becsben tartva, sokszor a legnagyobb elismerésként fel is szabadították őket. A felszabadult rabszolgák a nép között is értékesíthették édességeiket, így akár azt is mondhatjuk, hogy ők voltak az első árutermelő cukrászok, a hivatásos édességkészítők ősei.
Az édes ételek készítése azonban hosszú ideig kizárólag háztartási tevékenység volt, később vált csak iparággá. A középkori Európában a méz a gazdagok kiváltsága volt, de a 19. század elején az iparosításnak köszönhetően mindenki számára elérhetővé vált.
A cukrászat kialakulásának egyik feltétele a nyersanyagok előállíthatósága is volt. Bizonyítható, hogy a gabona feldolgozás kezdetén még a molnárok sütötték a kenyeret és a kalácsot, majd a pékek ágazatokra tagolódásával alakult ki a sütőcukrász ágazat.

Kávézó csokoládézó

XI. ker. Karinthy Frigyes u. 18.
Képet készítette: Szendrei Zsófia