1xbolt.blogspot.com - Kalota Béla "Eltűntek" című fotósorozata kis boltok, üzletek portál-portrékörképén rögzíti a város átalakuló arculatát, a rendszerváltás előtti kiskereskedelmi üzletláncok lassan változó, több nemzedék vizuális kultúráját meghatározó tipográfiáját, logóit, színeit, ahogy még töredékesen jelenünk részei, s ideig-óráig megtűrve egyszerivé esetlegesednek. Ebben a blogban közreadjuk és bővítjük a gyűjteményt, keressük és rendszerezzük a fennmaradt apró boltokat, mielőtt egy közeli üzletközpont és a változó fogyasztói igények között létjogosultságukat vesztik, s profilt, arculatot váltanak. ELTE BTK IKI KT & iNapló / 2010-

2010. december 10., péntek

Filmszínházak, mozik

1896 áprilisában volt Budapesten az első mozgóképes előadás a Váci utcában, egy ház külső falára vetítve (miután a Lumière fivérek 1895. december 28-án Párizsban, megnyitották a világ első rendszeresen működő, nyilvános filmvetítő helyét, a Cinématographe Lumière-t). Budapesten az első mozi céljára bérelt helyiséget pedig Sziklai Zsigmond nyitotta meg Ikonográf néven, 1896 júniusában, az Andrássy út 41. szám alatt, egy kalapüzlet helyén.

(Érdekesség: A mozi szó először Heltai Jenő Dal a moziról (más címen Berta a moziban) című kupléjának refrénjében fordult elő, melyet Heltai Bernát című 1907-ben a Vígszínházban bemutatott darabjába is beillesztett. A szó hamar meghonosodott, és kiszorította a hosszú mozgófényképszínház kifejezést.)


Egy kis budapesti mozitörténet: És lőn... a MOZI!

Itthon a mozi eleinte „csak” szórakoztató iparágnak indult, ám a mozival való ellátottság a városiasság, az urbanizáltság egyik fokmérője lett már az első világháború előestéjére. Az első mozik a nagy népszórakoztató intézmények keretében, így a hagyományos pesti vigalmi negyedben is működtek: a Városligetben, az Andrássy út, a Király utca, a Rákóczi út környékén, kávéházakban vagy valamilyen más vendéglátó-ipari, szórakoztatóegység keretén belül létesültek. 1906-tól megnyíltak az első önálló moziépületek. Először a Projectograph (később Odeon) kezdett működni, majd az Apolló önálló filmpalotája nyitotta meg kapuit 1912-ben, utóbbi annyira népszerű lett, hogy néhány éven belül bővíteni kellett.
Az 1910-es évekre sikk lett a moziba járás, a legmagasabb rangú arisztokraták, királyi hercegek is ostromolták a mozikat. Kialakultak a körúti, Rákóczi úti elegáns, előkelő, a színháztól átvett építészeti megoldásokat követő, zárt páholyos, díszes mozik (Fórum, Uránia, Royal Apolló). Ugyanakkor épültek a csőmozik is, melyeket bérházak üzlethelyiségeiből alakítottak át, választottak le. Ezek a - többnyire - másodhetes mozik a középrétegek, a kispolgárok mozijai lettek. A munkások, cselédek pedig a mellékutcákban, külső részeken lévő kis utánjátszók olcsóbb előadásaira váltottak jegyet.
A szocializmus éveiben nagyszámú egy, vagy legfeljebb kéttermes mozi működött a fővárosban. 1965-ben 216, 1971-ben 159 fővárosi mozi üzemelt.


Összességében tehát elmondhatjuk, hogy Budapest a 20. században bővelkedett mozikban, minden réteg találhatott magának megfelelőt. Ezekben az évtizedekben, ahogy a filmek és a filmszínházak mind népszerűbbé váltak a közönség körében, s a tömegtermeléssé váló filmgyártás is egyre inkább képes volt a keresletet kielégíteni, sorra alakultak a mozihálózatok és nyíltak a filmszínházak, országszerte és világszerte egyaránt.


„(Köz)beszól” a technika!

A technika fejlődésével azonban a mozik lassan szerepüket vesztették, az irántuk való érdeklődés is csökkent. A kisebb mozik közönségüket vesztve idővel bezártak, helyüket pedig fokozatosan a nagy befogadóképességű, többtermes mozihálózatok vették át. Hogy miért?

A házi VHS videotechnika és a kábeltelevíziózás 1980-as évekbeli, az 1990-es évektől pedig a digitális DVD-technika széles körű elterjedése, valamint az ezek kapcsán burjánzó filmkalózkodás visszavetette a filmszínházak népszerűségét. Világszerte bezártak a kisebb települések filmszínházai, az egy-két termes kis mozik. A moziipar a több és nagyobb vetítőtermet magukban foglaló filmszínházak, a technikailag korszerű video- és hangtechnika telepítésében vélte megtalálni a túlélés esélyét, de a kalózkodás, és az otthoni mozizás kényelme és az egyre jobb házimozirendszerek a gazdaságos filmszínház-üzemeltetés útjában álló tényezők; hiszen időközben szinte mindenkinek lett DVD-lejátszója, internetkapcsolata, így a moziba járó közönség (főleg a kisebb mozik közönsége!) apadni kezdett. Árulkodó adat, hogy míg 2004-ben 900 ezren, 2009-ben már csak 611 ezren látogattak az elsősorban magyar és európai művészfilmeket vetítő filmszínházakba.
És mindezek mellett vette kezdetét a multiplex és megaplex mozik elterjedése, amelyek igényesen kialakított előcsarnokában különösen nagy hangsúlyt kapnak a járulékos kereskedelmi tevékenységek (üdítő- és pattogatottkukorica-árulás, dévédéüzlet vagy –kölcsönző stb.).

Az internet elterjedésével természetesen azonnal megjelentek a különböző fájlcserélő- és letöltőhelyek, a torrentek (...stb.) amik még egyszerűbbé és kényelmesebbé tették a filmek (meg úgy általában bármilyen tartalom) beszerzését.
A torrent nagyszerűségét az adja, hogy a kliensek a fájlokat szeletekben (darabokban) töltik le. Minden csomópont megkeresi a hiányzó részhez a lehető leggyorsabb kapcsolatot, miközben ő is letöltésre kínálja fel a már letöltött fájldarabokat. A módszer nagyon jól beválik nagyméretű fájloknál, például videók és nagyobb szoftverek esetében. Ennek az az oka, hogy az ilyen letöltéseknél a szűk keresztmetszetet általában a szerver sávszélessége jelenti. A BitTorrent esetében minél keresettebb egy fájl, annál többen vesznek részt az elosztásában, ezáltal az elosztása gyorsabban megtörténik, mintha mindenki egy központi helyről (szerverről) töltötte volna le. A fájlok darabolásából adódik, hogy a megszakadt letöltések könnyen folytathatóak. Ennek köszönhetően ma már gyakorlatilag bárki bármit bárhonnan megszerezhet, csak ki kell várnia míg a kívánt fájl megérkezik a gépére (minél több helyről tölti, annál gyorsabban). És ez bizony sokszor jóval kevesebb időbe, energiába (na meg persze pénzbe) kerül, mint kocsiba ülni, forgalomban vezeti (vagy ne adj' Isten, tömegközlekedni) és elmenni egy messzi moziba, ahol még sorba is kell állni (!) a pattogatottkukoricáért. A ma embere jobban kedveli az otthoni mikróban pattogtatottkukoricát és a netről szedett filmek „otthonos hangulatát” a moziba járásnál.


Mozik és filmek az internet hullámain

Az a mozi, amelyik lépést akar tartani a társadalmi változásokkal és technikai fejlődésekkel (legyen kis művészmozi, avagy bevásárlóközpontos multiplex), az interneten is képviselteti magát. Ma már elengedhetetlen, hogy ne csak moziplakátok legyenek szétrakva a városban, hanem a moziműsor, az aktuális filmelőzetesek is fellelhetőek legyenek a neten, lehetőleg a mozi saját honlapján, illetve a nagy online keresőkben is. Fontos, hogy a honlapok mindig naprakész információval rendelkezzenek, a közönséget érdeklő adatokat tartalmazzanak – például összefoglalókat, kritikákat is.

Nem ritka most már, hogy sok honlapon előzetes jegyrendelést, ülőhelyfoglalást is leadhat az ember – ezzel a funkcióval is próbálják kényelmesebbé, elérhetőbbé tenni a mozik a mozizást. Egyes honlapokon hírlevelekre is feliratkozhat az ember: így mindig elsőkézből értesülhetünk az újdonságokról, programokról. Sokszor hallhatunk akciókról is: a hét egy napján például extra diákkedvezmény; félárú jegyek egyes előadásokra; a muliplexekben akciós ropogtatnivalók, ha egy-egy filmre beülünk – ezek a fogások is jól mutatják, mennyire igyekeznek ma már közönséget „vadászni” a mozik.

Az internet más hasznos infókkal is szolgál a film- és mozivilággal kapcsolatban: megtalálhatjuk többek között a budapesti mozik listáját vagy tájékozódhatunk a mozik mai helyzetéről a Mozi körkép segítségével; de aki régi magyar filmek iránt érdeklődik, vagy lázba hozzák esetleg a magyar világhíradók, az is böngészhet érdekességek között: irány a NAVA!

Nava

A NAVA - teljes nevén Nemzeti Audiovizuális Archívum – a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Nonprofit Kft. által üzemeltetett magyar nemzeti műsorszolgáltatói kötelespéldány-archívum, amely jellegénél fogva audiovizuális tartalmakat gyűjt. Gyűjtőkörébe
tartoznak az országos földfelszíni terjesztésű televíziók és rádiók magyar gyártású vagy magyar vonatkozású műsorai. A NAVA ezenkívül befogad helyi műsorszolgáltatói vagy bármilyen egyéb
audiovizuális tartalmú archívumokat feldolgozási vagy tárolási célból, ezzel is segítve az audiovizuális tartalmak mint a kulturális örökség részeinek megőrzését. A kötelespéldány- archívumban az m1, az m2, a Duna Tv, az RTL Klub, TV2 valamint a Magyar Rádió 3 csatornájának a 2006. január 1. óta sugárzott magyar gyártású vagy magyar vonatkozású műsorait találjuk meg; de a kötelespéldány-gyűjtés mellett a NAVA megőriz és az úgynevezett Különgyűjteményekben hozzáférhetővé tesz további audiovizuális tartalmakat is, pl.: magyar világhíradókat, vizsga- és fesztiválfilmeket, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményeit... stb. Egyetlen szépséghibája van csak: az online hozzáférésű gyűjtemény és adatbázis szabadon kereshető, a benne található műsorok teljes terjedelmükben viszont csak az úgynevezett NAVA-pontokon (a könyvtárakban, iskolákban stb. elérhető terminálokon) tekinthetők meg.


Az utóbbi időben az online filmnézés is kezd divatba jönni. A megfelelő sávszélességgel rendelkezőknek még csak letölteni sem szükséges a filmeket, csak elmegy egy online filmeket gyűjtő oldalra, és megkeresi amit épp nézni akar. Legtöbb helyen most már regisztrálni kell a szolgáltatás használatához; néhol még ingyenesen, máshol fizetősen lehet hozzájutni az online filmekhez elvezető linkekhez.


MOZIHÁBORÚ: Multiplex vs. Art

Jelen állás szerint tehát vannak az egyre terjedő, nagy befogadóképességű, többtermes multiplex mozik (pl. Cinema City, Palace Cinemas), mellettük pedig a még megmaradt, kisebb mozik (alternatív, underground mozik), és az úgynevezett művészmozik, artmozik. Lényeges különbségnek tekinthető közöttük, hogy a bevásárlóközpontokban létesült multiplex mozikból hiányzik egy nagyon jelentős elem: a közösségi lét, amely a kisebb mozikban, a művészmozikban talán még a filmeknél is fontosabb.
A nagy, modern technikával rendelkező, bevásárlóközpontokban elhelyezett multiplex mozik igen népszerűsödő változata az IMAX mozi, ami szintén nem a közösségi létet, hanem a látványosságot helyezi előtérbe. Magyarországon, több más európai országhoz hasonlóan, a Cinema City Internationalnak kizárólagos joga van az IMAX mozik üzemeltetésére. Az első magyar IMAX mozit 2008. január 17-én adták át hazánkban, az Aréna Plázában.


Napjaink mozijai, úgy néz ki, csak akkor képesek fennmaradni, ha a mozizás élménye mellett többet, mást is nyújtanak a közönségnek – hiszen „csak” a filmért minek elmenni egy moziba és fizetni is érte felesleges, mikor letölthetjük és megnézhetjük otthon is, ingyen, kényelemben (ha kell, még barátokat is hívunk, és akkor a közösségi élmény is megvan). Az emberek most már ritkán költenek ilyenre, „nem éri” meg nekik. A multiplex mozik, mint már írtam, a járulékos kereskedelmi tevékenységekkel, továbbá a kényelmes, süppedős székekkel, tágas termekkel, csillogó reklámokkal és modern technikával, elképszető látványvilággal próbálják megtartani a megmaradt közönségüket. A művészmozik helyzete nehezebb, hiszen úgy néz ki, a régi törzsközönsége fogyatkozik, és nincs utánpótlása – a fiatal értelmiség előnyben részesíti a technika által ingyenesen hozzáférhető dolgokat, és valamilyen oknál fogva ma már sokkal inkább ül otthon, vagy választ magának más elfoglaltságot, mint hogy moziba menjen. Az artmozik válogatott filmritkaságokkal, egyedi megjelenéssel, dizájnnal próbálják megőrizni a látogatóikat; néhányuk a filmnézés mellé hangulatos beülős helyet, wifit, kávét, teát, ropogtatnivalót is kínál.

Mivel a multiplexekről nem lehet túl sok „egyedit” mondani az eddig felsoroltakon kívül, vegyünk sorra néhány művészmozit:


Artmozi-csemegék

KINO mozi

A KINO egy Budapesten üzemeltett mozi, amelyben a vetítések, tematikus sorozatok, filmklub- jellegű programok mellett helyet kaphatnak beszélgetéssorozatok, illetve más művészeti ágak előadásai, installációi is. A KINO egy kulturális intézmény, amelynek koncepciója a hiánypótlás céljával jött létre. A mozi korábban Szindbád illetve Tanács, avagy Tanács a Magyar Filmek Mozija néven vált ismertté. A moziban a filmvetítések mellett gyerekprogramok, oktatási projektek, beszélgetések, előadások is helyet kapnak.


Szimpla Kertmozi

A Szimpla története 2001 októberében kezdödött a Kertész utcai kávéház megnyitásával, és 2002 májusában az elsö Szimpla Kert megnyitásával lett városszerte ismert. Utóbbi a budapestiek egyik kedvenc helyének mondható, ahol kocsma és mozi ötvöződik, sok más egyéb „nyalánksággal”. A Szimpla kertmozi egy budapesti körfolyosós sorház. A lakások helyén minikocsmák találhatók, a hangulat és a berendezés egyedi (retro-s beütéssel), van ingyen wifi, koktélbár, melegkonyha (kinek mi hiányzik :) ), lehet inni-enni, csocsózni is. Egy igen részletes beszámolóból idézve: „A Szimpla 2001 októbere óta üzemel abból a célból, hogy kiderüljön, lehet-e piaci alapon rétegkultúrát finanszírozni, kilátástalannak tűnő építkezéseket túlélni, kiegyensúlyozottan működő konyhát vinni, kertmoziban saját forgalmazású filmeket vetíteni, animációs filmfesztiválokat szervezni, meg ilyesmik. A válasz egyelőre: IGEN.”


Művész mozi

Az Art-mozihálózat egyik tagja a Teréz körúton, az Oktogonhoz közel található. Művészfilmek és CD-ritkaságok egyaránt megtalálhatók a helyen. A főváros vezető művész mozija nem csak mozi, hanem találkozóhely is, Budapest kulturális életének egyik centruma. Budapesten itt található a legszélesebb filmkínálat, továbbá a különféle nemzeti filmnapoknak, filmheteknek is a mozi ad otthont. Különlegessége az előcsarnokban elhelyezett filmalkotásokhoz készített installációk, melyek sajátos, egyedi hangulatot kölcsönöznek a mozinak, és önálló képzőművészeti tárlatként funkcionálnak . (Forrás: artmozi.hu)


Cirko-Gejzír

A Cirko Film – Másképp Alapítvány 1993-ban alakult civil kezdeményezésre. A közhasznú, non-profit alapítvány 2 art-mozit üzemeltet, a budapesti Cirko-Gejzírt és a pécsi Apolló Artmozit. Az alapítvány filmforgalmazóként is részt vesz a hazai kulturális életben. A budapesti Cirko-Gejzír mozi egy különleges hangulatú, kis artmozi, melybe immár éves bérletet is lehet váltani, igen kedvező áron. Érdekes filmekkel, filmkülönlegességekkel csalogatja a közönséget.


Odeon-Lloyd mozi és az Odeon

Az Odeon-Lloyd mozi az immárom tíz éves Odeon üzemeltetésében nyitotta meg kapuit 2003. márciusában. Az eredeti tervek alapján felújított mozi, amely a harmincas évek eleganciáját ötvözi a multiplexek kényelmével és technikájával nem csupán a vetítőteremnek, hanem egy kávézónak, DVD-boltnak és a látogatókat mintegy 6000 kazetta és közel 6300 DVD-vel váró régi-új videótékának is helyet ad.
Az Odeon Magyarország egyik legnagyobb filmes adatbázisa, a több, mint 5000 filmből álló adatbázis a tékáikban kölcsönözhető videófilmeket, DVD-ket és a Magyarországon 2000 júniusától bemutatott mozifilmeket tartalmazza. Első tékájukat a Hollán Ernő utcában (Duna mozi mellett), 1993. december 13-án nyitották meg. Ez a téka az Odeon központja, ahol a filmforgalmazás és kiadás mellett a leggazdagabb filmállománnyal rendelkező videokölcsönzőjük működik. Tékát nyitottak később még a Corvin moziban, a Puskin moziban és a Tabán moziban is, mindegyik kínálata alkalmazkodik az adott mozi nézőközönségének igényeihez: a Puskin Odeonban például a kölcsönözhető filmek állománya az értékesebb video megjelenésekre és a filmtörténetileg jelentős alkotásokra koncentrál, valamint itt található a legtöbb magyar film is. De nem csak filmekkel foglalkoznak: a Tabán mozi tékájában filmes programokat szerveznek; a Puskin téka pedig számos kulturális eseménynek ad otthont. A kávéházban havonta, főként fiatal képzőművészek számára rendezünk kiállítást. Év közben pedig kerekasztal-beszélgetések, és neves eseményekhez kapcsolódó rendezvények zajlanak itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése