Első feljegyzéseink a hajápolásról Krisztus elött 4000-körülről származnak az egyiptomiaktól. Már ekkor készítettek fésűt kiszárított halcsontból. Ezen kívül vízből és citrusfélék leveléből sampont készítettek, balzsamként állati vagy növényi zsiradékokat, olajakat használtak. A hajfestés is ismerős volt már számukra, ehhez hennát használtak.
A haj hosszúságából már az ősidőkben is rangot, társadalmi státuszt határoztak meg. A hosszú haj a nemesek, harcosok kiváltsága volt, míg rövid haja a szolgáknak, rabszolgáknak volt, többnyire higiéniai okokból.
Sok mindent lehetett megállapítani a haj viseléséből: a honfoglalás korában könnyen meg lehetett különböztetni a hajadont az asszonytól, mivel a hajadonok kiengedett hajjal jártak, az asszonyok hajukat kontyba fonták és kendő, főkötő alá rejtették. Innen ered az a mondásunk: „bekötötték a fejét”
A haj hosszúságából már az ősidőkben is rangot, társadalmi státuszt határoztak meg. A hosszú haj a nemesek, harcosok kiváltsága volt, míg rövid haja a szolgáknak, rabszolgáknak volt, többnyire higiéniai okokból.
Sok mindent lehetett megállapítani a haj viseléséből: a honfoglalás korában könnyen meg lehetett különböztetni a hajadont az asszonytól, mivel a hajadonok kiengedett hajjal jártak, az asszonyok hajukat kontyba fonták és kendő, főkötő alá rejtették. Innen ered az a mondásunk: „bekötötték a fejét”
