1xbolt.blogspot.com - Kalota Béla "Eltűntek" című fotósorozata kis boltok, üzletek portál-portrékörképén rögzíti a város átalakuló arculatát, a rendszerváltás előtti kiskereskedelmi üzletláncok lassan változó, több nemzedék vizuális kultúráját meghatározó tipográfiáját, logóit, színeit, ahogy még töredékesen jelenünk részei, s ideig-óráig megtűrve egyszerivé esetlegesednek. Ebben a blogban közreadjuk és bővítjük a gyűjteményt, keressük és rendszerezzük a fennmaradt apró boltokat, mielőtt egy közeli üzletközpont és a változó fogyasztói igények között létjogosultságukat vesztik, s profilt, arculatot váltanak. ELTE BTK IKI KT & iNapló / 2010-

2010. december 20., hétfő

A hírlapterjesztés

Ha sétálunk az utcán, nagyon sok újságárussal találkozhatunk. Ez azért van, mert a nyomtatott sajtó még ma is jelentős, mivel az internet, a digitalizáció és a technika sem tudta megszüntetni a nyomtatott újságok kiadását.

A XIX. században a sajtókészítés egyik legfőbb tevékenysége a terjesztés volt. Eddig a posta szállította az újságokat, amit előfizetéssel rendeltek meg. Ahogy növekedett a példányok száma, a lapok terjesztése egyre fontosabb tevékenységnek számított. Újságok eladásával könyvesboltok, trafikok, vidéken a szatócs és fűszerüzletek foglalkoztak. A lapokat különböző klubok, illetve kávéházak is megrendelték szintén előfizetéssel. Voltak olyan kávéházak is, ahol a lapokat meg is lehetett venni. Vidéken az emberek 20-25%-kal drágábban jutottak hozzá az újságokhoz, mint akik pesten laktak. Sokszor nem is jutott el hozzájuk az adott lap. A posta csak a megyeszékhelyekig vagy a városokig szállította az újságokat, onnan küldönc vitte tovább legfeljebb hetente kétszer.
A társadalmi változások hozzájárultak a lapok kiadásának fejlődéséhez. A sajtó iparosodott, a nyomdagépek fejlődtek, a lapok példányszáma emelkedett, ezért ki kellett alakítani a hírlapterjesztés struktúráját. Az előfizetés addig volt fontos, amíg a rendeletek nem korlátozták az újságok árusítását. Az 1867. június 26-i 1731/R. számú belügyminisztériumi rendelet a törvényhatóságok jogává tette, hogy területileg engedélyezzék a lapok szabad árusítását. Ez kettős eredménnyel járt. Először is postán kívüli hírlapszállítást kellett kialakítani. 1885-ben létrejött a Csomagszállítási Rt. Ez kizárólagos joggal szállította vidékre és árulta a pályaudvarokon a legfontosabb napi és hetilapokat. Sokan meg akarták törni a befolyását a koalíciós kormányzat idejétől. 1911-ben Tisza István Nemzeti Munkáspártja hatalomra jutott. Megalapították az Általános Beszerzési Rt.-t, hogy ez kormányzati szempontoknak megfelelően vegye kezébe a hírlapterjesztést.
A lapterjesztést több kiadó saját kezébe vette. 1910 körül kiosztó-nak nevezett tisztviselőket kezdtek el alkalmazni, és saját lapkihordókat szerződtettek. A Légrády testvéreknél például 120 lapkihordó működött. A Népszavával szociáldemokrata szakszervezetet hoztak létre. A Népszava kiadója arra hivatkozott, hogy elvtársak, ezért nagyon alacsony béreket adott.
A lapterjesztés szabadságának biztosítása másrészt azzal járt, hogy kialakult a koloportázs, a lapok utcai árusítása. Ezzel együtt alakult ki egy új foglalkozás, a rikkancs. A rikkancsok az Andrássy úton és a körutak mentén árusították az újságokat az 1980-as években.
1900-ban Zilahi Simon megalapította az Esti Újságot. Ez volt az első magyar hírlap, ami az utcai árusításra épült. Ezzel létrejött a bulvársajtó.
A rikkancsok
A nevüket Kozma Andor költő adta a hangjuk után, az 1890-es években. 1894 márciusában jelentek meg és a Magyar Esti Lapot árulták. A működésükhöz polgármesteri és főkapitányi engedély kellett. Tömegesen 1896-ban jelentek meg. Ekkor indult az Esti Újság, Rákosi Jenő lapja. Ez egy egykrajcáros lap volt, amelyet utcai árusításra szántak. Ennek a célja az volt, hogy a lap minél hamarabb eljusson az olvasókhoz. A Friss Újságnak és az Estnek is hasonló célja volt. Az újszerűen szerkesztett lapok lényege a gyorsaság volt. Ezért újfajta terjesztési módra volt szükség.
A rikkancsok nagy hangerővel bekiabálták az újságok legfontosabb címeit. Volt reggeli, déli és esti krajcáros is, ezért egész nap ezt lehetett hallani az utcákon.
„Kiabálva, visítva, ordítva, bőgve, üvöltve. Mind e hangok a Rikkancs szinfóniában (!) olvadnak össze. S mert van reggeli, déli és esti krajcáros, jóformán egész nap áll, igazában rohan ez a hangverseny” - írja Ágai Adolf.
Nem mindenki lelkesedett az utcán kiabáló rikkancsokért. Törvénnyel akarták szabályozni a rikkancsokat. Van, aki azt mondta, hogy a rikkancsok a hírlapirodalom komolyságával ellenkező módon végezték az árusítást, ezzel segítve a közönség botrányéhségét. Ezután rendeletben megtiltották, hogy a rikkancsok a hírlap címén kívül mást is kiabáljanak. Ezen kívül kizárták a hírlapok utcai árusításából az iskolaköteles és a nem megfelelő öltözetű gyerekeket.
A rikkancsok összetétele nagyon változatos volt. Voltak öregek, elszegényedett földbirtokosok, anyák, fiatalok. A reggeli lapokat főleg asszonyok és öregemberek árusították, a déli és az esti lapokat viszont már főleg gyerekek. Naponta egy-két koronát kerestek. 1910-ben a heti átlagkereset a munkások 46%-ánál heti 10-20 korona, 29%-uknál heti 20-40 korona volt.
„Szaladt a rikkancs piros kendővel a nyakában, meztelen talpát mutogatta a hólétől nedves aszfalton, sajátmagát melegítette a hangjával, amikor vevő se közel se távol nem jelentkezett. (...) Szerette torkában jól meggurguláztatni az r betűket, messzire elnyújtani a mássalhangzókat, külön melódiákat talált ki az egyes újságok címeihez, és kereskedői fontosságánál csak fürgeségének tulajdonított nagyobb jelentőséget, mert olyan szerepe volt neki a város egészségi állapotában, mint a higanycsöppnek a hőmérőben” – írta róluk Krúdy Gyula.
Nem minden újságárus dolgozott az utcán. Körülbelül négyezer rikkancs dolgozhatott Pesten, akik között hierarchia volt, beosztott körzetekkel. Voltak, akik segédekkel dolgoztattak, a főrikkancsok pedig kifejezetten gazdagok voltak. Ők dolgoztatták a többi rikkancsot. Volt, aki akár ötvenet is. A vezetők idős, gazdag emberek voltak, akik nem futottak, hanem csak kereskedéssel foglalkoztak. Több száz példányban megvették a lapot és árusításra adták olyanoknak, akik nem tudták az újságot előre kifizetni. Összegyűjtötték a segédeiket a lap kiadójához közel, például egy kávámérésben, majd ezek szétfutottak különböző irányban. Körülbelül 200-300 méterre voltak egymástól. A helyszínen a legjobban futók maradtak, akik nagy kötegben átvették a vezértől a lapot, majd várakozó társuknál leejtettek egy-egy köteget, amellyel azok továbbszaladtak. Voltak, akik a koldulást összekötötték a rikkancs mesterséggel.
A rikkancsok az 1910-es évek végére szervezett szakmává váltak és érdekvédelmi szaklapot indítottak, szakasztaltársaságot hoztak létre és megalapították a Lapterjesztők Sport Klubját.
1912-ben jelent meg az a rendelet, amely a rendőri rikkancsengedély kiadását 18 éves korhatárhoz kötötte és csak három hónapig volt érvényes. A pestiek még karszalagot is kaptak. Ezen kívül a lapnak is engedélyt kellett szereznie az utcai árusításhoz. ez írta elő a lapok árának a látható elhelyezését a címlapon. Az új rendelet alapján az első két hónapban a korábbi létszám negyedére adtak csak ki engedélyt.
Hol találkozunk újságokkal?
A napjainkban történő hírlapterjesztés eltér az eddig leírtaktól. A technika gyorsan változik, ezért mindig újabb és újabb eszközök jelennek meg, amelyek hatással vannak a sajtó terjesztésére.
A kérdés az, hogy a nyomtatott újságokra mennyire van még igény? Vagy egyáltalán ki és mikor olvas újságot? Illetve, hogy az újságok mely típusai népszerűek?
A napjainkban ismert sajtóterjesztésnek nagyon sokféle változata van. Ez lehet a szokásos előfizetés, vagy lehetnek modern rikkancsok. Az újságok előfizetése történhet egyénileg, vagy vállalatokon keresztül is. Az előfizetés időtartama is sokféle lehet, ugyanúgy mint a XIX. században. Lehet heti, kétheti, havi, negyedéves stb.
A másik kérdés, hogy milyen újságra fizetnek elő napjainkban a legtöbben? A XIX. században általában a napilapokra fizettek elő, míg mostanában más típusú lapok a népszerűbbek. Ezek lehetnek színes magazinok, politikai lapok. Vidéken még előfizetnek helyi napilapokra, de városban már ez annyira nem jellemző.
Az újságokat gyakran önállóan, üzletekben árulják. Szinte mindenhol találkozhatunk ilyen újságárusokkal. Ez általában olyan bolt, ahol csak nyomtatott újságokat lehet vásárolni, mást nem nagyon. Itt a kirakat, vagy az előtte lévő újságos állvány hívja fel magára a figyelmet. Itt a reklám maga a termék. Itt a nyomtatott sajtó szinte minden típusa megtalálható. Gyorsan, könnyen hozzájuthatunk egy adott példányhoz.
Az újságos üzletek másik típusa, amikor nem önálló üzletként találkozunk vele. Minden ilyen nagyobb üzlet vagy közért is rendelkezik újságos részleggel. Ez általában a bejárathoz, vagy a kasszához közel található meg. Ezek a lapok a marketing szabályai szerint vannak elhelyezve. A napilapok általában az állvány felső részén találhatók meg, a magazinok pedig alul. Máshol a napilapok balra, a magazinok és a bulvárlapok jobbra találhatók.
A másik hely, ahol még találkozhatunk újságokkal, a benzinkút. Itt is hasonlóan vannak elrendezve, annyi különbséggel, hogy kevesebb újság van. Itt azért fontosak az újságok, mert sokan utaznak és közben szeretnek olvasgatni.
Ezenkívül még fontos megemlíteni a vonatállomásokat és a buszpályaudvarokat is.
Ingyenes napilapok
Az ingyenes lapok terjesztése függ az újság típusától. Máshogy kell terjeszteni az ingyenes magazinokat és máshogy az ingyenes napilapokat. Ilyen ingyenes magazin például az Exit, vagy a Pesti Est. Ezek általában hetente jelennek meg, de vannak, amik kéthetente vagy havonta. Ezek elhelyezése forgalmas helyeken történik. Ezekkel a magazinokkal például a mozikban, kávézókban, pubokban, vagy a szórakozóhelyeken találkozhatunk.
Sok ingyenes magazin található a felsőoktatási intézmények portáin és büféiben is. Ezek elhelyezése általában nem meghatározott marketingstratégiák szerint történik.
Az egyik fontos magazin, amit meg kell említenünk, az a Flyerz. Ez egy hetente megjelenő programmagazin. Ez is egy ingyenes újság. A kihelyezése is forgalmas helyeken történik, főleg a szórakozóhelyeknél. Itt több mint 10 ezren kapják kézbe hetente. A magazin hangvétele pozitív, a stílusa közvetlen és előremutató. A témái naprakészek. Az arculata magazinos és túlmutat a többi hasonló kiadványon. Hetente jelenik meg 64 színes oldalon. Bemutatja a legjobb szórakozóhelyeket és a zenei stílusokat, mindegyikből a legjobbat és a legújabbat. Ide tartoznak még a filmek, játékok, telefonok, autók és mindenféle újdonság. A célcsoportja a bulizni járó közönség. Az újság online is olvasható a www.flyerz.hu címen.
A Metro újság
A munkanapokon megjelenő ingyenes napilapok úgynevezett tabloid formátumhoz hasonlóak. Ennek előnye, hogy egyszerű végiglapozni, ami például utazás során fontos. Ezekben sok illusztráció található. A céljuk az előző nap híreinek bemutatása. A lapok felépítése hasonlít a fizetősekéhez.
Ezeket ott árulják, ahol a legtöbben megfordulnak naponta. Ilyen például a metró, innen ered az újság neve is. A postán történő eljuttatás nem megfelelő, mivel nem tűnnének ki a sok reklám újság között. Ez csak az előfizetéses lapoknál jó.
Az újság eljuttatása az olvasókhoz úgy történik, hogy a teherautók az újságot hajnalban a köztes terjesztési helyekre viszik. Ezek a vidéki városok. Ezután az alvállalkozói kézben lévő terjesztők juttatják el a kötegeket a tartóba. Itt fontos a több helyre való eljuttatás, mert ha az olvasó reggel nem kapja meg az újságot, akkor már csak délután, a munkából hazafelé tudja olvasni, ha még van egyáltalán.
Egy vasútállomáson fontos, hogy reggel fél 7kor megérkezzen az újság, egy irodában viszont elegendő a munkaidő kezdete előtt fél órával megérkeznie. Itt fontos figyelembe venni a nemzeti sajátosságokat. Csehországban csak fél 9kor jelennek meg a lapok, mert nekik a munkaideje átlagosan később kezdődik. Milánóban pedig a kávézókba a legfontosabb eljuttatni a lapokat, mert sokak oda mennek be először.
A sok példányszám ellenére a kiadó optimizálja a terjesztést, mert neki az a fontos, hogy minél pontosabb képet tudjon adni a médiaügynökségeknek és a hirdetőknek a példányszámokról.
Az újság terjesztői az előző napi példányokat minden helyen regisztrálják, majd az adatokat eljuttatják a kiadóhoz. A következő nap annyival kevesebbet szállítanak, amennyi előző napról megmaradt.
Egy újságos naplója
Ez tulajdonképpen egy újságos blogja. A címe http://egyujsagos.blogter.hu. Ebben arról olvashatunk, hogyan is lett ő újságos és hogy mik történnek egy újságárussal. Bár az oldal már rég nem volt frissítve, azért érdemes elolvasni, mivel találhatunk benne érdekes cikkeket, mint például, hogy milyen volt a tanfolyam, illetve hogy betörtek a boltjába.
Újságos játékok
A neten nagyon sok újságos játékot is találhatunk. Ilyen például a http://www.jatekcsarnok.hu/35141-az_ujsagos-jatek.html címen megtalálható flash játék, amiben az újságot azokhoz kell vágni, akik nem olvasnak.
Egy másik újságos játék a fejrecsapósdi. Játékszabály: Körben ülünk, a csoportvezető kezdi a játékot. Kézbe vesz egy összetekert újságot, majd beáll a kör közepére. Mindenki bemutatkozik. Ezután a kör közepén álló rámutat valakire, aki mond egy nevet. A kör közepén állónak az a feladata, hogy minél hamarabb megtalálja a név tulajdonosát, és gyengéden ráüssön a vállára, mielőtt az mondana egy másik nevet. Ha az újabb név hamarabb elhangzik, a körben állónak már e név tulajdonosát kell keresnie, akinek szinten egy új név mondásával kell továbbvinnie a játékot. Ha azonban a középen álló azelőtt üt a játékos vállára, mielőtt az mondani tudott volna egy nevet, akkor helyet cserélnek egymással. Az addig kör közepén álló leül a hibázó helyére, de csak akkor teheti ezt meg, ha nem felejtette el névvel indítani az újabb kört. Amennyiben ezt elfelejtette volna, ismét vissza kell állnia a kör közepére. Névvisszaadás nincs (ha valaki az én nevemet mondta, én nem mondhatom közvetlenül ezután az ő nevét), ez tévesztésnek minősül, ilyen esetben a tévesztőnek helyet kell cserélnie a körben állóval.
Rikkancsok
Ez egy amerikai film, amit 1992-ben készített a Newsies. A film stílusa musical. A XIX. század végi NewYork-i sztrájkról szól. A rendező Kenny Ortega, aki a Dirty dancing koreográfusa is volt. Az operatőr Andrew Laszlo (Rambo), a dalszövegíró Alan Menken (A szépség és a szörnyeteg, Kis hableány, Aladdin). Ennek ellenére a film bevétele nem érte el még a 3 millió dillárt sem. A film részletekben a YouTube-on megnézhető.
Újságos viccek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése