Az óra története – forradalom az időmérésben
Középkori kezdetek
Az mechanikus szerkezetű, kerekes órák kolostorokban tűnnek fel először a középkorban, ám eredetük máig tisztázatlan. Az óraszerkezet legrégebbi ábrázolása picardiai Villard (Wilars) de Honnecourt ciszterci építőmestertől származik (1235 k.), az órák azonban inkább csak a 14. században terjednek el szélesebb körben. Ezek a kezdetleges, súllyal hajtott szerkezetek nem ütötték el az órákat, nem volt sem mutatójuk, sem számlapjuk. A Katolikus Lexikon az első ilyen szerkezet megépítését Gerbert d'Aurillac-nak (a későbbi II. Szilveszter pápának), vagy Pacificus veronai archidiakónusnak tulajdonítja. Valószínűbb azonban, hogy az arab műveltséggel rendelkező, „az ördöggel cimboráló” pápa személyisége vonzotta a hasonló legendákat. Mindenesetre tény, hogy a kolostorok és az egyházi személyek – mint a kor értelmiségi emberei – sokáig jelentős szerepet játszottak az órák készítésében és karbantartásában.
A mechanikus szerkezetű órák feltalálása hosszútávon jelentős lépés volt, ám a kezdeti időkben még igen nagy (akár napi fél órás) késéssel jártak, ezért a gyakorlatban sokáig az ókorban is ismert, megbízhatóbb nap-, víz- vagy homokórát használták.
Az auxerre-i óratorony részlete |
A köztéri és templomi órák körül némelyik nem csak az időt mutatta. A nagy csillagászati órákról leolvashatták róluk a Hold fázisait; a Nap, a Hold és néha más bolygóknak az állatövi jegyekben elfoglalt helyét is; és néhány naptárként is funkcionált. A prágai csillagászat órát 1402-ben állították fel, a padovait 1344-ben. A híres lundi óra 1380-ban készült. A korban divatos volt a 24 órás számlap.
A prágai csillagászati óra |
Az első órásmestereket név szerint a 14. századi Angliából ismerjük. A középkori mesterek feltehetőleg nem nyitottak boltot: az óra ritkaságszámba ment abban az időben, az átlagembernek sem pénze, sem igénye nem volt rá. Általában uralkodók vagy vagyonos személyek megbízására dolgoztak, hivatalos megrendeléseket teljesítettek, egyik országból a másikba vándorolva (pl. III. Edward holland óraműveseket hívatott 1386-ban), és sokszor több évig dolgoztak egy órán. A mesterség később is sokszor apáról fiúra szállt.
A tökéletesedés útján – a ma ismert óra kialakulása
A 14. század végén jelennek meg a házi órák, mint a nagyméretű szerkezetek kisebb változatai. A nagy órákat készítő mesterek továbbra is szabad mesterként dolgoztak és gyakran vándoroltak, a kis órák készítői pedig városokban telepedtek le, és (eleinte többnyire a lakatosokkal együtt) céheket alakítottak (Nyugat-Európában mindez a 16-17. századra tehető).
Jelentős előrelépés következett be a 15. század első felében, feltehetőleg Burgundiában, amikor a zárakban már használt rugót órákba építették, kiváltva ezzel a súlyokat. Az órarugó feltalálása által megnyílt az út a hordozható órák készítése felé. 1500 körül a nürnbergi Peter Henlein (1479-1542) már rugós órákat készít, melyek az első hordozható mechanikus időmérő eszközök. Nürnberg mellett először a franciaországi Blois-ban készülnek rugós órák. A mesterség Franciaországból és Németországból kiindulva Anglia és Hollandia felé kezdett terjedni.
A 16. század végén megjelennek a függőlegesen álló órák. A beltéri órák megjelenésével az óra az épület részéből bútordarabbá, majd később a zsebórák megjelenésével használati tárggyá vált.
A középkorban az óraszerkezete nem rendelkezett borítással, semmi nem védte a portól és egyéb külső hatásoktól. A 17. században válik jellemzővé a burkolat (általában sárgaréz) és az üveg használata. Így az órás mesterség – mely eddig főleg lakatosi ismereteket kívánt – a borítás megmunkálásának céljából az ötvös és az asztalos szakmával is kapcsolatba került.
Az újabb fordulatot az inga megjelenése jelentette. Galileo Galilei már 1582-ben észrevette, hogy az inga kiváló pontosságú időmérő eszköz, az órák járásának szabályozására azonban csak 1656-ban használta Christiaan Huygens holland csillagász és fizikus. A súllyal hajtott órákat ingával látták el, így jöttek létre a falra akasztott, fatokban működő órák. Huygens másik jelentős érdeme a balanszrugó (hajszálrugó) gátszerkezeti alkalmazása 1674-ben. Mindkét találmánya elsőségi vitákat eredményezett. A 17. század másik két figyelemre méltó találmánya az angol Hook által megalkotott spirálrugó és a genfi Fatio által óracsapágyként alkalmazott rubin.
Kerubokkal díszített barokk óra |
A fejlődés másik jeleként az idők során gátszerkezetek (vagy gátlómű, más néven járat) újabb ás újabb fajtáit (foliobillegő, lengőkerekes gátlómű, ingás gátszerkezet, orsójárat, Beckett-féle gravitációs gátlómű, stb.) alkották meg. Ahogy a Pest-Budai órák és órások kiállítási katalógus fogalmaz: „A súly vagy rugó által mozgatott szerkezet gyors lefutását akadályozó, az egyenletes, szakaszos mozgást biztosító gátszerkezet az óra pontos járása szempontjából a legfontosabb rész. Nem véletlen, hogy az évszázadok során mintegy 400 féle gátlószerkezetet kísérleteztek ki, közülük azonban alig több mint egy tucat vált be.”
A londoni Graham 1726-ban készítette el két jelentős találmányát, az inga hőtágulási problémáit megoldó, különböző fémszálakból készült rács-ingát, valamint a nyugvó horgonyjáratot, vagy más néven ankert.
Az órák differenciálódásának következtében elváltak egymástól a nagy- és kisórások, az előbbiek csak a toronyórákat szerelték, az állóórákhoz pedig csak az utóbbiak nyúlhattak (nálunk mindez a 18. században történik meg, osztrák és német mintára).
19. századi óra |
Növekvő kereslet, ipari termelés
A 17. században már találunk órás üzleteket, ahogy az óra luxuscikkből lassan hétköznapi használati tárggyá, közszükségleti cikké válik; bútordarab, a lakás dísze lesz.
Rugós fedelű zsebóra |
Igen jelentős volt a 17. schwarzwaldi óraipar, ahol a helyi iparosok telente egyszerű faórákat gyártottak; majd a 19. században a svájci Schaffhausen és a szászországi Glashütte örvendett hírnévnek.
A 18. századtól a céhek megszűnésével párhuzamosan előtérbe került a sorozatgyártás, megalapították az első óragyárakat. Ez együtt járt az egyedi díszítő elemek eltűnésével; az órák elindultak uniformizálódás útján, már nem találjuk meg rajtuk a mester kézjegyét.
Kínai óra díszes gátkereke |
Elektromos órák
Az első telepes villanyórát 1840-ban találták fel, ám ezt még rugó és inga hajtotta, csak a számlapot működtette elektromos impulzus. Az első, önálló telepről működő óra – számos kísérlet után – 1906-ban készült el.
Új korszakot jelentenek az időmérésben a kvarckristály rezgésszámán alapuló kvarcórák, melyek pontossága messze meghaladja az addigi lehetőségeket. Az első kvarcórát 1927-ben hozta létre Warren Marrison és J.W. Horton. 1948-ban elkészült az első atomóra, 1955-ben az első céziumóra, az órák pontossága pedig addig elképzelhetetlen szintet ért el.
Modern karóra |
Feltehetőleg Magyarországon is készítettek és használtak órákat a késő középkorban, ám a török pusztítás következtében ebből az időszakból szinte semmilyen emlékünk nem maradt. Órák nem maradtak fenn, így a kutatók csak a levéltári anyagra támaszkodhatnak, és Horváth Árpád 1957-es könyve szerint a kutatás inkább művészettörténeti irányú. A középkori Magyarországi órahasználattal Csukovits Enikő írása foglalkozik (ld. irodalomjegyzék).
A régi magyar órásokról így nem sokat tudunk, az hazai órások múltjának csak töredékeit ismerjük, néha csak neveket. Legfontosabb információforrásaink maguk a fennmaradt órák, melyeken az alkotó általában feltűntette a nevét; valamint a céhek iratanyaga. A magyar óragyártás fénykora a 18-19. század.
Az első hazai órásokat név szerint a 15-16. századból ismerjük. Az 1560 táján gyűrűórát készítő (nagy)enyedi Aegidius mester az elsők közé tartozik.
Az ország három részre szakadása után a török hódoltság területén kívül eső, német lakosságú városokban működtek órások: a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben. Az idegen hódítók uralmán kívül a tizenötéves háború (1593-1606) is jelentősen visszavetette a hazai órásipart. A Nyugat-Magyarországi városainkban működő órások története elég jó arányú feldolgozottságnak örvend.
A 16. század közepén Dobó István egri várkapitány Körmöcbánya magisztrátusához fordult két órásért. Tudjuk, hogy 1606-ban nem gyártottak zsebórát Magyarországon, mert Bocskay István Bécsből vagy Prágából akart hozatni. A kassai céhkönyv 1632-től maradt ránk a mesterek és az inasok nevével. A legrégibb általunk ismert, Magyarországon készült órát Hans Schmidt alkotta Kassán 1643-ban, ám az ő neve nem szerepel a céhkönyvben.
A kismartoni és soproni óráscéhek történetét Csatkai Endre: Két nyugat-magyarországi órás céh című írása dolgozza fel. A kismartoni céh 17. századi eredetű. A céh névsorában szerepel például Köstler Sebestyén, Elssler Fanny táncosnő nagyapja, aki Sopronban is dolgozott órásként. Lorettói mesterek is szerepelnek a céhkönyvben. A jóval fiatalabb soproni önálló óráscéh 1776-ban alapult. Kezdetben nem éltek órások a városban, a Resch Jakab által 1485-ben a városra hagyott órát neuenkircheni, bécsi és bécsújhelyi órásokkal javíttatták. Az első soproni órás Kopp Henrik volt, aki 1643-ben a város egyik kapujára órát szerelt. Az 1681-ben felépült városi tűztorony óráját Purr János készítette. A 18. századra Sopronban is megfigyelhető a nagy- és kisórások különválása. A városi órákat kezelésének joga négy éveként váltakozott közöttük. 1712-ben két órás dolgozott a városban, az egyikük greifenbergből vándorol be. A céhkönyvnek köszönhetően tisztában vagyunk a céhmesterek kilétével, származásával és mestermunkáikkal. A soproni órások közül ismert még többek között Zoller Ferenc Xavér, Spurtzeim Vilmos és John Franzel neve.
Besztercebánya órásainak, és különösen a Krumm-család múltját Szabolcs Ferenc: Órásiparunk múltjából című cikke ismerteti. Besztercebánya óráját igen korán, a 14. század második felében építette a sziléziai János mester. Amikor János mester órája 1540-re végleg elromlott, már nincs mester a városban, így a körmöcbányai Pált, valamint a németországi Behm Mihályt hívják segítségül (ez utóbbi készített órát Olmütznek is). A várost 1740-ben és 1761-ben is tűzvész pusztította, amit az óra is megsínylett. Besztercebánya jelentős órásfamíliája a Krumm család, melynek őse, Krumm Mátyás külföldről települt be, és Oberlandt Márton műhelyét vette át. A városi óra szerkezetén hagyott feliratok tanúsága szerint utódja, Krumm János Teophil és veje Meczner György javították az órát 1762-ben, 1911-ben pedig kései leszármazottja, Krumm Gusztáv.
A szombathelyi órásokról Horváth Tibor Antal jóvoltából olvashatunk, a Vas megyei órásokról pedig Csatkai Endre írt cikket.
A Régi órák régi mesterek nevű szombathelyi kiállítási katalógus soproni, kőszegi, szombathelyi, besztercebányai, győri és rohonci órások neveit sorolja fel.
A 16. században ismertek voltak az erdélyi szász, különösen a segesvári órások.
Az órák használatának és karbantartásának igénye valamilyen szinten a török hódoltság területén is megjelent: Wesselényi Ferenc nádor 1666 nyarán Murányból írt a besztercebányai tanácsnak, hogy küldjenek egy jó órást az egri basának.
A magyarországi városokban a templomok és a városháza tornyán a 15. század elejétől kezdve, majd a 16. század folyamán megjelennek az órák, melyeket a nagyóraművesek vagy horológusok készítettek. A szombathelyi főtéri várostornyot 1610-ben említik először. Régi toronyórákat találunk többek között Győrben, Debrecenben, Tatán és Lébényszentmiklósban. Azonban a hagyatékokból látszik, hogy az óra még ritka dolog a 17. századi Magyarországon.
A fenti utalásszerű adatok alapján képet alkothatunk az órások hazai helyzetéről. Mint láttuk, a 17-18. századi Magyarországon az órások városokban működnek, vagy pedig urak megrendelésére dolgoznak. Feladatuk az új órák építése, és a régiek karbantartása. Amint az a mesterek vezetéknevéből látszik, szinte kivétel nélkül betelepült németek voltak. Az óráscéhek a 18. és főleg a 19. században alakultak; az órások általában a lakatosokkal, az ötvösökkel vagy a puskamesterekkel közösen alkottak egy céhet. Komoly viták adódtak abból, ha valaki a céh keretein kívül gyakorolta mesterségét, vagy például nagyórásként kis órákat szerelt.
Az óra még a 19. században is nehezen terjedt Magyarországon, nem volt szükség sok órásmesterre, bár a legtöbb városban megtaláljuk őket. Bogdán István felveti azt az érdekes gondolatot, hogy részben a vasúti menetrendhez történő alkalmazkodás kényszere tette szükségessé az órák használatát a hétköznapi ember számára.
Sándor Hedvig órás boltja (II. kerület, Fő utca) |
Óragyártás és órások a 20. században
Koronczay Imre órás boltja (II. kerület, Török utca) |
A szegedi Csury Ferenc cége már az első világháború előtt toronyórákat gyártott (leghíresebb munkája a szegedi Fogadalmi templom órája). A második világháború után a Danuvia és a Magyar Optikai Művek foglalkozott órák gyártásával. Az ötvenes években a magyar óragyártás két központja a Magyar Optikai Művek és az Óragyár. A MOM ébresztőórák tömegtermelésével foglalkozott, az Óragyárban egyedi gyártás folyt. Mára mindkét gyár megszűnt. Karórát és zsebórát a szocializmusban nem gyártottak Magyarországon.
Órás (VIII. keület, Rákóczi út) |
Órás (VII. kerület, Bethlen Gábor utca) |
A szocializmusban a kereskedelem néhány üzletláncon keresztül valósult meg, mint a Fővárosi Óra Ékszer Vállalat, a Magyar Optikai Művek kereskedő partnere, vagy az 1950-ben Óra és Ékszerkereskedelmi Vállalat néven alakult Orex. (Ez utóbbi még ma is működik, ám 2004 óta a bécsi Dorotheum leányvállalata.) A rendszerváltás előtti időszakban azonban már az említett üzletekben is lehetett nyugati, például svájci órákat vásárolni.
A rendszerváltás után a piacot korlátozó tényezők megszűntével a szabad verseny szellemében a külföldi gyárak és cégek termékei beáramlottak Magyarországra, az órásmesterek kis boltjainak napja pedig leáldozni látszik.
Az órások napjainkban. Képviseltség az interneten.
A 21. században, amikor bármelyik mobiltelefonról vagy számítógép-képernyőről leolvashatjuk a pontos időt, az órák lényegesen veszítettek jelentőségükből. A pontos időről tájékozódhatunk a Greenwich Mean Time oldaláról, a Worldtimeserver.com honlapról, a Pontos Idő Kft. oldala pedig a pontos időt a számítógépünk által kijelzett idővel is összehasonlítja.
Az órás szakma utánpótlásának helyzete nem túl szívderítő. Ahogy a Szabad Föld Online beszámol róla, órásokat már csak a Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskolában képeznek. Az ezredfordulón még két osztály indult, 2008-ban már nem volt jelentkező, így a figyelem egyre inkább a felnőttképzés felé fordul az oktatók részéről. A tanfolyam iránt azonban van érdeklődés, mivel Európában máshol sincsenek iskolák, ahol ezt a mesterséget lehetne tanulni.
Ma számtalan márkájú óra kapható Magyarországon, ám a két legnagyobb a svájci Swatch (angol nyelvű Wikipédia oldala) és a japán Casio (angol nyelvű Wikipédia oldala). Ez előbbi ékszereket is kínál, a Casio pedig más eletrotechnikai cikkeket (pl. fényképezőgép, számológép, mibiltelefon) is fogalmaz. A Casiot 1946-ban alapították, és a 70-es években kezdett igazán elterjedni. Az 1983-as alapítású Swatch a külföldi konkurenciától szenvedő, kitörési lehetőséget kereső svájci óragyártás egy sikertörténete.
Casio bolt a Szent István körút 15. szám alatt |
A linkgyűjtemények között természetesen megtaláljuk az óra.lap.hu-t. A Casio óráknak is létezik külön témakatalógusa.
Mesterek honlapjai
Néha az órásmesterek is képviselik magukat internetes honlappal, ahogy azt Németh Ferenc, Francsek István vagy Oláh Zoltán oldalának esetén láthatjuk. A holnapok általában az elérhetőségeket közlik, vagy a szolgáltatásokra vonatkozó információkat tartalmaznak. A javítás párosulhat az eladással is, ilyen esetben a honlap a kínálat ismertetését is szolgálja, mint Jung Péter órás portáljának esetén.
Felkapott órások honlapjait is megtaláljuk a neten. Ilyen Vályi Hubáé, amely az óráscsalád történetének és jelenlegi tevékenységének ismertetése mellett az órák felépítésével, javításával, valamint az órásképzés történetével kapcsolatos ismereteket is közzé tesz. A másik példa a sikeres magyar órás, Becsei Áron honlapja, akivel a Gentleman magazin is interjút készített. Itt már a Bexei márkanévre hallgató kollekciók ismertetését is megtaláljuk. Ebben a szakmában is számít – a tehetségen és a hozzáértésen túl – a PR, és hogy ki mennyire tudja „eladni magát”. A szűk réteg számára készülő, kézi gyártású egyedi luxusórák életképesek maradtak a piacon.
Ezekre az órásokra jellemző, hogy feltűnő büszkeséggel beszélnek szakmájukról; „órásdinasztiákról” olvashatunk velük kapcsolatban.
Számos oldal foglalkozik svájci órákkal, például a Svájcióra.com, mely (technikai jellegű) óratörténettel is szolgál. Index fórum is létezik ebben a témában, de sok érdekességet lelhetünk a témával kapcsolatban más oldalakon is.
Mások csupán saját óráik bemutatására hoznak létre weboldalt. Jelen példányunk híres történelmi órások tevékenységéről is tartalmaz összefoglalót, valamint hasznos tanácsokkal szolgál (kar)óravásárlás terén.
Blogok
Az órák szerelmesei kedvükre való blogokat is találnak az interneten. Az egyik legszínvonalasabb az Óra születik, mely a mechanikus órák készítésének gyakorlati kérdéseivel foglalkozik: egy óra megtervezését tűzte ki célul. Az elképesztő képanyaggal rendelkező blog nagy hozzáértésről és lelkesedésről tanúskodik. A másik hasonlóan igényes web-napló a TomÓra, egy gyűjtőé. Szintén órákkal foglalkozik, ám jóval vegyesebb tartalommal a mennyiazora és a mennyiazóra2. Ezek néha egyes konkrét termékeket is ismertetnek, vagy vásárlási lehetőségekről is hírt adnak, esetleg más weblapokra hívják fel a figyelmet. Az Óramutató.hu egyes márkákat vagy modelleket ismertet, esetleg hírekről számol be. Bár nem blog a szó szigorú értelmében, az előbbihez mégis hasonló az Óra – Top karóra modellek webhely. A kicsit áttekintő jellegű honlapon külön írást találunk a Swatch és Casio órákról is. Az óra története blog sajnos három bejegyzés után elakadt.
Videómegosztó portálok
Az órások a videómegosztás adta lehetőségeket is kihasználták. Számos videót találunk a YouTube-on, melyek antik órák javításának vagy éppen olajozásának folyamatát mutatják be. Ezek gyakran egyaránt informatívak és hasznosak, azonban az igazi „műhelytitkokat” nem kötik a kíváncsiskodók orrára. A videók többségében azonban angol nyelvűek. Ebben a videóban például a szekrényórák gyártását ismerhetjük meg.
Íme egy tipikus videó az órajavításról:
Más videók megmutatják, hogyan hozzunk helyre kisebb rendellenességeket az óránkon, például mit tegyünk, ha az óránk két órakor négyet üt, vagy hogyan állítsuk be megfelelően a harangjátékot. Üzletek is hirdetik magukat YouTube-on (főleg kisebb boltok, például a Master Clock Repair, a Schafer’s, vagy a Brown’s). A videómegosztók termékbemutatók készítésére és közzétételére is kiválóan alkalmasak, itt a svájci Tissot karóráját csodálhatjuk meg.
Webáruházak
Orex üzlet a Westendben |
A modelleket általában márkák vagy női és férfi órák szerint csoportosítva találjuk meg.
Rátalálhatunk órásokra az interneten, ha az Arany Oldalak telefonkönyvben „órások, órajavítás” kulcsszóval keresünk; a Gazdasági cégszemlében az „órajavítás” menüpont alatt szerepelnek; és a Google „helyek” keresése is szolgál eredménnyel.
Ugyan nem nagy számban, de online cikkek is foglalkoznak az órásipar jelenével és jövőjével. A Szabad Föld Online már említett cikkén kívül a HVG.hu „Lassan kihalnak a nagytudású öregek” című cikke is a szakma hanyatlásával foglalkozik. HVG.hu írt a svájci órákkal kapcsolatban is.
Érdekességképpen: az régi órásboltokkal az őket hirdető neonfények kapcsán is találkozhatunk: a neon blogon egy Rákóczi úti üzlet nyomait láthatjuk.
A hazai órások élnek a közösségi hálózatok nyújtotta lehetőségekkel is: rengeteg órás boltnak van iWiW-profilja.
Felhasznált irodalom:
• HORVÁTH Árpád: Az óra regénye. Budapest: Táncsics könyvkiadó, 1957
• HORVÁTH Árpád: Órák és órások. Budapest: Gondolat, 1982
• MAGYAR László: Órások és óragyűjtők kis enciklopédiája. Budapest: Műszaki könyvkiadó, 1984
• Pest-Budai Órák és órások. XVIII-XIX. század. Budapesti Történeti Múzeum, 1993
• BÁRDOSINÉ DORNER Mária: Régi órák régi mesterek. Szombathely: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága
• CSATKAI Endre: Két nyugat-magyarországi órás céh. In: Historia 1931. évf. 1-2. sz. 41-46. p.
• STABOLCS Ferenc: Órásiparunk múltjából. In: Magyar Ipartörténet 1911. évf. 7. sz. 57-68. p.
• óra címszó in: Britannica Hungarica. Világenciklopédia. XIV. k. 153-154. p.
• Órások Szövetkezete címszó in: Budapest Lexikon L-Z 235. p.
• óra címszó in: Magyar Katolikus Lexikon. A hozzáférés módja: http://lexikon.katolikus.hu/O/%C3%B3ra.html. A letöltés ideje: 2010. december 7.
• Bogdán István: Régi Mesterségek 28. „Az idő rostájában” Az órásmesterség. A hozzáférés módja: http://mek.niif.hu/04600/04683/html/rmme0029.html. A letöltés ideje: 2010. december 7.
További irodalom:
• PRITZ István: Magyar órák, Bp. 1943.
• SOMOGYI Árpád: Régi órások művészete, Bp. 1961
• KEMÉNY Lajos: Kassai óragyártók, Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1904. évf. 68–70. l.
• DRAGONER Béla: Adalék Kassa sz. k. város óráinak történetéhez, Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1906. évf. 137.
• CSATKAI Endre: Vas megyei régi órásokról. In: Vasi Szemle 1. évf. 4. sz. / 1934
• HORVÁTH Tibor Antal: Szombathelyi órásmesterek. In: Vasi Szemle 1935. évf. 151-162. p.
• CSUKOVITS Enikő: Órahasználat a középkori Magyarországon. In: Történelmi Szemle 1992. évf. 3-4. sz. 153-172. p.
• Magyar Órások Szaklapja 1899-1919
A képek forrása:
• Wikimedia Commons
• Wikipédia
• Buy For Charity
• auctionscribe.com
• Wikimedia Commons
• Wikimedia Commons
• Seiko Watches
• 1xbolt képei (Örményi Eszter)
• 1xbolt képei (Kácsorné Szikszay Tímea)
• 1xbolt képei (Kácsorné Szikszay Tímea)
• 1xbolt képei (Horváth Réka)
• Westend 2010
• nelso.cz
Nagyon korrekt, sokrétű összeállítás. A történeti részt nagyon élveztem. Jól összeállított. A hivatkozásokért külön köszönet! Gratulálok! tomotius.blogspot.com
VálaszTörlés